Miért öregszik meg néhány ember gyorsabban, mint mások? (részlet Shigeru Tanaka Manju c. könyvéből)

Mindenki tudja, hogy a mértéktelen evés és ivás, a rendszertelen élet, a túl sok stressz, és alkoholfogyasztás és a dohányzás aktivált oxigént termel és emiatt természetesen mindez káros. Azonban sok rendezett életvitelű ember is megbetegszik rákban. Különösen fontos, hogy ne dohányozzunk és ne igyunk alkoholt. A helyes táplálkozás is előny. Elsősorban  a stressz kerülendő!

         Megbetegedhetünk ennek ellenére rákban? Sokan vannak a rákos betegek között olyanok, akik normális életvitelűek. Csupán az a végkövetkeztetés marad, hogy a test antioxidációs erői és a keletkező aktivált oxigén között folyó harcban az aktivált oxigén győzött károsító erejével. A mitochondriumnak nevezett sejtalkotórész az energiatermelés helye. A tápanyagok elégetéséért ott állandóan oxigénre van szükség. Az elégetéskor aktivált oxigén keletkezik 2 %-os arányban. Ez egy agresszív oxidációs erővel rendelkező oxigén, ami megsérti a géneket, kárt okoz bennük és lipidperoxidot termel, egy öregedést okozó anyagot, a táplálkozás módjától függetlenül. Az energiatermelés azonban szükséges. Ennek következtében egy olyan rendszernek kell jelen lenni, amely a testben termelt aktivált oxigénnek a károkozását korlátozni tudja.

         Milyen rendszer ez? Amennyiben sor kerül a testben az aktivált oxigén termelésére, arányosan keletkezik az antioxidációs anyag, a SOD, (superoxid-dismutase) egyféle méregtelenítő anyag. Mintegy a 40. életévtől csökken az a képesség, hogy ezt az anyagot termeljük. E képesség csökkenésével együtt jár a rákos megbetegedések és az öregségre jellemző betegségek esélyeinek a növekedése. Ezért válnak a középső életszakasztól kezdve egyre nagyobb életfontosságúvá az antioxidánsok.

         Hogy kiegyenlítsük ezt a hiányt, a táplálkozásból minden felesleget el kell távolítanunk, ami valamilyen módon hozzájárulhatna az aktivált oxigén termeléséhez, hogy a lehetséges károk egy részét megakadályozhassuk. Másrészről antioxidánsokat kell kívülről bevinni.

         Ilyen antioxidánsok például az E-vitamin és a C-vitamin, aztán a SOD termeléséhez (a testben az aktivált oxigént ellenőrzi – fontos!) a testben elengedhetetlen fehérje, valamint az ásványi anyagok. Mégis rendkívül nehéz, táplálkozással kiegészíteni a megfelelő vitamin -és ásványi anyag mennyiséget. Könnyű a szükséges C-vitamin mennyiséget elérni (50-60 mg), hogy ne szenvedjünk vitaminhiány okozta betegségekben. Amennyiben azonban meg akarjuk előzni a rákot, 1000-2000 ml-re van ebből szükségünk naponta. Ezt nehezen lehet normális táplálkozáson keresztül felvenni. Erre még bővebben ki fogok térni a 4. fejezetben.  Ha megnézzük az antioxidációs szintet, időskorban nem lehet a szükséges mennyiséget elérni. A kor előrehaladtával ugyanis az előállított SOD mennyiség észrevétlenül csökken. Rendkívül egészséges embereknél is ez a rák és az öregség betegségeinek az oka.

         Bár a rákot és az öregkori megbetegedéseket talán elkerülhetjük, de az aktivált oxigén elősegíti az öregedési folyamatot és az aktivált oxigén növekedése elősegíti az antioxidánsok csökkenését, ami megint az öregedési folyamatot gyorsítja.  Hasonló korú és életmódú embereknél – az egyik öregnek tűnik, a másik még fiatalnak – a különbséget a hiányzó antioxidációs erő okozza.

         Mielőtt a MANJU forgalomba került, csupán tanácsos volt antioxidánsok szedésére gondolni. A mintegy 10 évvel ezelőtt kialakult elmélet az aktivált oxigén káros hatásáról sajnos még most sem elfogadott az orvosok körében és  a hétköznapi gyógyászatban. Csupán kevés orvos figyelt fel időben erre és próbálta ki a különböző antioxidációs módszereket. A népi gyógyászat hagyományos gyógymódjai és az újonnan kifejlesztett módszerek figyelemreméltó eredményeket mutatnak a rákgyógyításban. Párhuzamos alkalmazáskor mégis a legtöbb esetben az antioxidációs módszeré az érdem.

         Én is alkalmaztam a Kanpo-gyógyászatot és különböző eljárásokat is kipróbáltam. Természetesen mindig tekintetbe kell venni azt, hogy minden test másként reagál. Nagy előny, hogy kipróbálhatjuk, egyénileg ki mire reagál. Tudomásom szerint a MANJU antioxidációs ereje mindmáig felülmúlhatatlan maradt.

Vannak példák arra, hogy a MANJU még akkor is hat, ha csak az operáció után kezdik szedni. A következő eset ezt világítja meg. Kazuari Hyodo-t (45 éves) egy ritka rákos betegség, az astroblastocitóma támadta meg.

         Az agyban van az úgynevezett glia (az idegrendszer szövetközötti sejtszövete), amely az agysejtek környezetét tölti ki. Az a rák, amely a glia egy fajtájában keletkezik, az astroblastocitóma, rosszindulatú daganatnak számít.

         A beteg kórlapjáról tudtam meg, hogy május 21-én távolították el a tumort és június 28-án kezdték el a besugárzást. Egy külső egyetemi klinikán történt operáció után légzésbénulás lépett fel, amely mesterséges lélegeztetést tett szükségessé.

         A sikeres operáció után végül fel akart kelni a beteg, de nem tudott rendesen mozogni. A diagnózis megrendítő volt, és kevés reményt adott neki. Mindig felteszik a kérdést: „Lehet-e a MANJU-val valamit tenni?” Ezért  aztán áthelyeztettem a kórházamba a beteget. Az augusztus 25-én történt átszállításkor kezei és lábai zsibbadtak és mozgásképtelenek voltak. Teljesen mozdulatlanul feküdt. A következő napon elkezdtük a MANJU infúziót. Az adagolt mennyiség viszonylag kevés volt, de  közvetlenül a vérbe juttatva megnőtt a hatása.

         Számomra mindez még új volt, és minden bátorságomat össze kellett szednem az ilyen MANJU-infúziónál, mégha egészen kicsi mennyiségekkel is kezdtem. Hamarosan észleltem, hogy a MANJU infúziója hatni kezdett.

         Orvosi felelősségemnél fogva súlyos betegeknél ma már mindig az infúziós módszer mellett döntök. Hyodo úr esetében 2 ml-el kezdtünk és aztán emeltük minden alkalommal 0,5 ml-el. Egy hét múlva az önálló (spontán) légzés újból beindult. Az infúziókat tovább folytattuk. Hamarosan újból tudta már egy kicsit mozgatni kezeit. Egy gégemetszés következtében nem tudott már hangot kiadni. A tudata nagyon tiszta volt, és étvágya is visszatért lassacskán. Hogyan lehetséges az, hogy az egyetemi klinika lesújtó ítélete után még lehetséges egy ilyen javulás?

         Hibás diagnózis az orvosok részéről teljességgel kizárt. A jelenlegi orvosi kezelés állása szerint egy rákos daganat növekedése nem olyan könnyen állítható meg. Ha a daganat eltávolítása után a beteg nem tud már önállóan lélegezni és tetraplégia (mind a 4 végtag teljes bénulása) lép fel, akkor ki kell jelenteni: „Javulásra nincs kilátás”.

         Egy ilyen esetben a test az utolsókat kínálja fel az aktivált oxigén ellen indított harcban, amit az nyer meg, akinek több a tartaléka. Végső stádiumban lévő rákos betegeknél az aktivált oxigén mennyisége olyan magas, hogy alig lehet elegendő antioxidánst vele szembeállítani, nincsenek azonban mindnyájan abban a helyzetben, hogy egyedül végérvényesen leküzdjék a rákot. Itt lép színre a MANJU és kiegészíti a hiányzó erőket. Antioxidánsaival egyféle híd szerepét tölti be. Egyedül nem képes közvetlenül legyőzni a rákot, de kiegészítő adagolása esetén (ital és infúzió formájában) jelentős eredményeket lehet elérni.

         A végső stádiumban lévő rákos betegeknek különböző mennyiségű vitalitásuk marad. Hasonló a betegség lefolyása, hasonlóak a tünetek – mégis különbségek vannak az életerőben. Pusztán kívülről szemlélve ez érthetetlen. A MANJU szedése azonban megvilágítja ezt, hiszen egyedül ebben rejlik szedésének jelentősége.

         A MANJU nem minden embernél hoz egyforma eredményeket, mert minden emberi test más. Így lehetetlen, mindig egy szabály szerint eljárni, és a hasonló tünetekkel rendelkező embereknek hasonló dózist adni, hogy ugyanazt a hatást érjük el.

         Nem egyszer maradtam jó eredmények nélkül – a MANJU-val szembeni magas elvárások ellenére – végső stádiumban lévő rákbetegeknél. Azonban valójában mindig el lehet valamit érni. A beteg számára megfelelő MANJU mennyiség meghatározására jó indikátor a tumor-marker. Ehhez járul még a beteg testi állapota, akaratereje, bátorsága, a fájdalom foka, depresszióra való hajlama, látása, hallása- egészen általánosan az öt érzékszervvel összefüggésben álló önmaga észlelése – és a beteg lelki állapota.